shadow

Rizs: barna vagy fehér???

Tudtad, hogy a keleti kultúrákban, Japánban és Kínában messze a legalacsonyabb volt a diabéteszes betegek és az elhízottak száma a világon, egészen addig, amíg a nyugati táplálkozási szokások el nem kezdtek terjedni ezekben az országokban?

Hosszú ideje tudjuk már, hogy elsődlegesen nem a zsírforrások, hanem a szénhidrátok túlzott mértékű fogyasztása a zsírosodás fő okozója… ha általánosságban ez a legfőbb probléma, akkor vajon mi az oka annak, hogy a tradicionálisan rizst legnagyobb mennyiségben fogyasztó nemzetekre éppen nem jellemzők az említett civilizációs betegségek? A rizst az egészséges életmódot hirdető táplálkozási módszerek, különböző étrendek sokszor tiltólistás szénhidrátforrásnak tartják, hivatkozva a magas glikémiás indexére, és mint keményítőalapú forrás, eleve kerülendő, mert “az rossz”. Csak úgy, rossz. Na, ez azért nem lehet ennyire fekete, vagy fehér. Ezúttal a testépítők, és általánosságban a sportolók talán legjobb szénhidrátforrását, a rizst vesszük górcső alá, és olvashatsz például arról is, hogy a barna rizs miért nem annyira jó dolog, mint ahogyan azt eddig gondolhattad!

Rizs: a sportolók teljesértékű üzemanyaga

Általánosságban kijelenthetjük: a világ legegészségesebbnek tartott nemzeteiről elmondhatjuk, hogy az étrendjük szerves részét képezik a növényi keményítők, jellemzően a fehér rizs. Félreértés ne essék: nem állítjuk azt, hogy a rossz inzulinérzékenységű, passzív és /vagy elhízott emberek számára a rizs a legjobb választás. Ha azonban sportoló vagy, testépítő jellegű, vagy bármilyen más edzésformát végzel, amely intenzív izommunkát igényel, akkor ez a szénhidrátforrás (és nem a barna rizs) messze a legjobb választásnak mondható több okból kifolyólag is. Többek között:

  • Nem tartalmaz glutént, azok számára is ideális, akik bizonyos ételallergiákban szenvednek
  • Nem terheli a bélrendszert: nem okoz puffadást, teltségérzetet, nem irritálja a beleket
  • Nem hátráltatja más tápanyagok felszívódását
  • Könnyen és gyorsan emészthető, intenzív fizikai aktivitás után könnyedén építhetünk ebből a forrásból izomglikogént. A teljesség igénye nélkül.Kiindulva az olyan étrendekből, amelyek a keményítőalapú szénhidrátfogyasztást mellőzik, és kvázi gyilkosként aposztrofálják a keményítőket, érdemes elgondolkodni azon, hogy amennyiben valakinek a fizikai teljesítménye, a sportteljesítménye is szempont, mennyire vaskalapos, szemellenzős megközelítésmódja ez a sporttáplálkozásnak. Gondoljunk csak azokra a szempontokra, amelyeket szem előtt kell tartani egy sportoló étrendjének megalkotásakor, és ezeknek igenis része KELL, hogy legyen egy jó szénhidrátforrás:
    • El kell látnunk a szervezetünket minden esszenciális makro- és mikronutrienssel, melyek elengedhetetlenek az izomépítéshez, a szövetek regenerálódásához, a strukturális szövetek felépüléséhez, és általánosságban a regenerálódáshoz még számos életfunkciónk fenntartása mellett.
    • El kell látnunk a szervezetünket elegendő üzemanyaggal, energiával ahhoz, hogy képesek legyünk az edzéseinket elvégezni, a fizikai aktivitásunkhoz igazítva, elkerülve a testzsírunk gyarapodását.
    • Hogy a fenti két tényező adott legyen, ki kell iktatnunk minden “anti-nutrienst”, amelyek akadályozzák például az elfogyasztott fehérjék megfelelő emésztését, a vitaminok és ásványi anyagok megfelelő hasznosulását.

    Oké, de hogyan is jön mindez képbe csak a szénhidrátfogyasztás kontextusában?

    Rengetegen fogyasztanak barna rizst, mondván, sokkal kedvezőbb a glikémiás indexe, és magasabb is a rosttartalma, mint a fehér rizsnek. Ellenben legalább nehezen fogyasztható, viszonylag körülményes elkészíteni, és finomnak sem mondható, persze ez már tényleg ízlés kérdése. Ugyanakkor jó, ha tudod, a barna rizs bizonyos értelemben anti-nutriensnek tekinthető.

Hát mitől barna a barna rizs? A korpától, amelyet a feldolgozása során eltávolítanak róla, tehát a barna rizs egészében maga a rizs hántolatlanul. A rizskorpa tartalmaz egy fitinsav nevű vegyületet, mely hátráltatja a fehérjék emésztését, az ásványi anyagok felszívódását, és kifejezetten irritáló hatású a bélrendszerre. Amikor azt érzed, jó teltségérzetet ad, ne feltétlenül arra gondolj, hogy jó kis rostokkal láttad el a szervezeted, és majd biztosan zsírmentesebb fizikumot érhetsz el: nem túl hálás állapot, amikor az elfogyasztott fehérjék egy részének búcsút inthetsz, és potenciálisan gyulladásos állapotnak teszed ki a bélrendszered is. Amennyiben hajlamos vagy rá, ez krónikus bélgyulladáshoz is vezethet, ami előszobája komolyabb bélrendszeri rendellenességeknek is.

Barnából fehér…

Tehát a fentebb említett módon lesz a természetes módon barna rizsből fehér rizs, amely egy teljesértékű keményítőforrás, tiszta energiát ad, és mentes anti-nutriensektől, fitinsavtól is. Így zavartalanul támogathatod az izomépítést, elkerülheted a puffadást, az állandó teltségérzetet, bélrendszeri panaszokat, és még az elfogyasztott tápanyagok is a helyükre kerülnek, ha egyébként az emésztőrendszered állapotával nincsen különösebb probléma. Kivételesen egy olyan feldolgozási módról beszélhetünk a rizs esetében, amely több előnnyel jár végeredményben, mint hátránnyal. Ritka dolog az élelmiszeriparban manapság, valljuk be. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a barna rizs egyáltalán nem fér bele egy testépítő étrendjébe. A gond akkor van, ha ennek a fogyasztása kerül túlsúlyba, és fitinsavból is túl sok jut a szervezetünkbe. Ha a napi étkezéseidnek szerves része például egy barna rizst is tartalmazó étkezés, ezért ne mondj le róla; azonban jó ha tudod, hogy csak erre alapozni bizony egyáltalán nem jó ötlet.

Különben a csapból is a teljeskiőrlésű hisztéria folyik, meg persze minden legyen full komplex, rosttal tömött. Rengetegen panaszkodnak például arra, hogy az étrendjük rostban gazdag, hiszen ott a zabpehely, a barna rizs, a teljes kiőrlésű szénhidrátforrások, és egy hete beléjük kötött a cucc, olyan szorulásuk van… kétségtelen, rostokra szükségünk van, és baromi jó dolog, ha megfelelő mennyiségben vesszük magunkhoz, de nagyon könnyű átesni a ló túloldalára. A túl sok rost éppen megterhelő az emésztőrendszernek, és akadályozhatja a székletürítést is, pontosan úgy, mintha rostban szegény étrendet követnénk.

A GI-para

A glikémiás index fontos mutatónk
A glikémiás index fontos mutatónk

Sokkal kézenfekvőbb az étkezéseidet zöldségekkel gazdagítani, és hoppá, a gyilkos-magas glikémiás indexű fehér rizs máris nem annyira gyilkos, mint ahogyan egyébként sem az. A fehér rizs túlságosan magasnak ítélt glikémiás indexe egy erősen túlértékelt jelenség, talán meglepő, de még egy fehérjeturmix elfogyasztása is inzulinreakciót vált ki. A barna rizs fogyasztása szintén, a fehér rizs pláne, azonban fontos különbséget tenni a rossz étrendből fakadó, ingadozóan magas inzulinszint, és az alkalomszerűen, akut jelleggel megugró inzulinválasz között. Ahogyan arról korábban írtunk, a nagy inzulinreakció kedvezhet a zsírszövetek gyarapodásának, mindazonáltal éppúgy vannak anabolikus és antikatabolikus tulajdonságai is ennek a hormonnak: aminosavakat, tápanyagot szállít az izomszövetekbe, az izomsejtekbe. Finoman szólva is szűk látókörűségre vall tehát mérlegre tenni a hétköznapi mocskot a rizzsel, ha a glikémiás index aspektusából vizsgáljuk a dolgot.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a fehér rizs egy szénhidrátos diétában tökéletesen megállja a helyét: versenyzők, a testépítést nem versenyszerűen űző sporttársak is előszeretettel fogyasztanak fehér rizst a diétájuk során, a megfelelő időzítéssel és a megfelelő mennyiségben. Működik, és ez milliószor bizonyosságot nyert már. Hidd el, zsömlével ez nem lenne működőképes továbbra sem.

Mielőtt kitörne a paleo-hisztéria…

Akkor végezetül erről is ejtsünk néhány szót. Többféle paleo-irányzat is létezik, de egy dolog tulajdonképpen mindegyikben közös: az alacsony szénhidrátbevitel. A paleo nem számol az aktivitásoddal, és azzal főleg nem, hogy testépítő vagy. A keményítőalapú, esetenként magas glikémiás indexű szénhidrátbevitel fontos lehet azoknak, akik magas intenzitású, glikogénürítő mozgásformákat végeznek. Ezekhez az edzésformákhoz glükózra van szükség, a zsírok, ketonok ilyenkor nem hasznosítható energiaforrások edzés közben. A paleo étrenddel járó alacsony szénhidrátbevitel izomvesztéshez vezet, ami egyenes út a csont és zsír-fazonhoz. Anaerob mozgásformákkal zsírt már nem, ellenben izmot veszítünk. Ha mindezt napi 80g szénhidráttal alapozzuk meg (ami simán egy irányadó mennyiség a paleolit étrendben), modellfazonunk lesz. Csont és zsír. Ez az állapot hosszabb távon nem tartható: lassú anyagcsere, rossz inzulinérzékenység, alacsony tesztoszteronszint, gyenge immunrendszer, gyengeség, ingerlékenység, álmatlanság az, amivel még számolhatunk a továbbiakban.

Itt jöhetne képbe egy bizonyos mértékű engedékenység, kompromisszum, és a keményítőalapú szénhidrátforrások, akár fehér rizs fogyasztása a kritikus időpontokban, például edzés után. Erről a hibrid megközelítésről született is egy cikk, ha érintett vagy a témában, vess rá egy pillantást.

Mindent összegezve, a fehér rizs -más szintén nagyon jó forrás mellett- továbbra is az arany standard lehet a szénhidrátforrások között egy sportoló étrendjében. Tiszta keményítő anti-nutriensek nélkül, amely azok számára főleg tökéletes megoldás, akik valamilyen ételallergiában szenvednek. Ha pedig eddig is rizzsel tankoltál, nyugodt lehetsz: nagyon is jól tetted!

Igyatok turmixot, egyetek fehér rizst!

Forrás: shop.builder.hu